Felpörögve

2011 január 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (1)

Sziasztok!

Hét elején a Fejér Megyei Hírlap munkatársa, Kocsis Noémi hívott telefonon, hogy olvasta a blogom és a kommentjeiteket, és erről szeretne írni az újságban. A „randevú” létre is jött, bár kicsit kalandosan, egy szerintem vicces momentum előzte meg a találkozásunkat. A Lárke egyesületből a munkahelyemről tartottam a buszpályaudvar felé Szuzival, és eléggé gyorsan haladtunk, csakhogy valamin megcsúsztam – levélen, lefagyott folton, nem tudom -, és hát mit szépítsem, térdre sikerült esni. Ilyenkor előjönnek a beidegződések és elkezdek röhögni magamon és a helyzeten. Sok-sok gyakorlás árán sikerült ezt elsajátítanom; még ifjabb koromban nyomdafestéket nem tűrő fél és egészen összetett mondatok hagyták el a szám, és az arcom is ökölbe szorult. Mára, nem tudom, megöregedtem vagy mi, de taktikát váltottam.

Szóval jött az esés, Szuzi-póráz elenged, és a fehér botot markolva esés közben arra koncentráltam, hogy inkább előre essek, mint hátra – nem szerettem volna a laptopom összetörni, minden tudásom abban van, a botot meg azért szorítottam, mert ha az elrepül, istentelen nehéz ám megtalálni, és abban az időben nem jártak arra gyalogosok.

Amint tapasztalhatjátok, túléltem az interjút, ami szerénytelenül mondom, jól sikerült, a résztvevők felkészültek voltak. 🙂

Mostanában egy pályázat elszámolását készítem, és sajnos így kevesebb inger ér, viszont képzeljétek, a következő héten egy számomra is érdekes rendezvényt fogok meglátogatni.

Egy régi barátom, aki nagyvilági ember és szereti a sportokat (sok tandemtúrán vettem részt vele), megkeresett engem és rajtam keresztül az egyesületet, hogy segítsünk népszerűsíteni a kiállítását, amely a környezettudatosságra, a környezet védelmére tanít. Következő héten lesz egy „sajtáj” ezzel kapcsolatosan és a megnyitó is. Izgalmasan hangzik és kedves számomra az a koncepció, hogy egy fogyatékossággal élő ember is figyelhet a környezetére, nem kötelező pazarolni az energiát. A hulladékot, ha mindig ugyanaz a gyűjtők sorrendje, vakon is lehet szelektíven szortírozni, megemlítettem már a földlabdás fenyőt, amit tegnap költöztettek el tőlem, és mivel kertem nincs, egy közintézmény kertjét fogja díszíteni. Szándékosan figyelek arra, hogy ne hagyományos elemeket, de akkumulátorokat használjak távirányítókba, egyéb kütyüjeim áramforrásának.

Néhány ismerősöm azt mondja, „minek neked ezen görcsölni, ha a többiek úgy is szétszennyezik a többszörösét annak, amit te nem dobsz el?”, de nem értek velük egyet, mert ez nem csupán azt jelenti, hogy csökkentem a káros anyagok mennyiségét, de ki tudja, talán példát is lehet mutatni, hogy én nem csupán beszélni szeretnék erről a témáról, de aktívan, a saját kis szintemen meg is teszem, amit tudok.

Nem olyan rég érkezett meg hozzánk egy energiatakarékosabb hűtő és mosógép, ez egy tavalyi pályázat eredménye, cserébe az új készülékekért a régit le kellett adni, amit megsemmisítenek. Ha jól tudom, hátrányos helyzetűek, nagycsaládosok és „fogyatékosságossággal élők” – mint én – pályázhattak az akcióra. Például mivel az új hűtő kicsivel kisebb, mint a régi, a söreimet ideiglenesen az erkélyen hűtöm!

Férfiasan bevallom, nagyon várom az említett környezettudatosságra nevelő rendezvény megnyitóját, és örülök, hogy nem kizárólag azért leszek ott, mert vak vagyok, hanem mert elmondhatom, megmutathatom a gondolataimat, álláspontomat.

Kívánok nektek napsütéses és környezetbarát hétvégét! Én természetesen a „láthatatlan” kiállításon leszek, és fel fogom hívni az emberek figyelmét arra például, mennyire jó lenne, ha világszerte lenne egy egységes jelzés a szelektív kukákon, hogy a vak emberek ezt megtapintva, ha idegen helyen vannak, vagy netán a kukák sorrendje változik, ne kövessenek el szabálytalanságot.

Azért nem jó a Braille-jelzés, mert nem minden vak képes ezt az írást olvasni, illetve kesztyűben is okoz kihívást!

Ha tehetitek, és valóban meleg lesz a következő két nap, kiránduljatok sokat, akár látogassatok meg engem is, ha mertek. 🙂