Kedves Olvasóim! Újra jelentkezem, és nagyon köszönöm a sok-sok hozzászólást! A helyzet az, hogy az utóbbi időkben a szemem rosszalkodott, és ezért hagytalak benneteket élménybeszámolók nélkül. A „szememben” a processzor hűtőventilátorát kell kicserélni, de időlegesen most helyre lett pofozva..
No, ennyit a technológiáról, most jövök ÉN!
Engem is magával ragadott az ünnepi készülődés és a havazás. Gondoltatok már arra, ilyen téli, havas időben mekkora segítség egy kutyus mint vakvezető? Hozzá kell tennem, imádom a havat, a hideget kevésbé, és ilyenkor, ahogy szoktam mondani, a hangok puhák lesznek, a formák elkerekednek. Életveszélyes azért, ha csak úgy az ember kisétál az úttestre, mivel nem érzékeli, hol a határ. Kisétál, ha nincs egy olyan kutyusa, mint Szuzi! Ő megbízhatóan, megállással jelzi, meddig mehetek el, és mikor ne tovább. Apropó! Láttatok már villogó kutyát? Ne rémüljetek meg, ha téli estén egyszer csak szembejövök egy fénylő kutyussal, nem azért történik ez, mert zárlatos, csupán előző évben a nővéremtől Ausztriából kaptam egy nagyon olcsó, de annál praktikusabb, nyakörvre akasztható lámpát, és így az autósok is jó esetben észre tudják venni a kutyás vakot.
El kell hogy meséljem még nektek, hogy mostanában egész nagy kereslet mutatkozik rádiók-tévék részéről, hogy akár élőben, akár felvett anyagban megkérdezhessenek, milyenek a tapasztalataim az akadálymentesítéssel kapcsolatban, és amúgy is milyen az életem. Nem szeretnélek titeket sem és őket sem információkkal túlterhelni, de egy dolgot a figyelmetekbe szeretnék ajánlani, csak úgy kedvesen: gondoljatok bele, mekkora bizalom az, amikor egy vak elmegy vásárolni. Miért is? A papírcímletet a híresztelésekkel szemben nem lehet megismerni. Nem, nem azt szeretném, hogy tessék minket sajnálni, bár együttérzést szívesen fogadok, azért jutott eszembe csupán ez a gondolat, mert olvastam ám a hozzászólásaitokat, és annyira áradt a kedvesség, barátságosság belőlük, hogy biztos vagyok abban, ti nem haboznátok segíteni, ha előre megfontoltan egyszer csak az utcán egy címletről megkérdezném, milyen pénz ez.
Az érméknél természetesen más a helyzet, ott a pénz szélének recézettsége és a méret ad tájékoztatást.
Drága Olvasóim, ahogy Petőfi mondta, „Más levelem több lesz majd”, most elrongyolok Szuzinak ajándékot vásárolni, ne mondjátok meg neki, de egy kellemes nagy kosarat fog kapni, amiben kényelmesen sziesztázhat.
Addig is ne rohanjátok agyon magatokat, és ha vakot láttok, ne kísérjétek át megkérdezés nélkül az út túloldalára, mert lehet, hogy azt sem tudja, zebránál áll!
Reszkessetek, mert nemsokára újra száguld a vakvágta!